Pompásan buszozunk!

Garaczi László a Mintha élnél alcímével jelezte, hogy könyve első kötete egy hosszabb vállalkozásnak, melyet ma több helyütt "lemuriáda", illetve "lemurisztika" néven emlegettek szeretetteljes iróniával. A "lemuriáda" második részében egy csúzlizásért kapott igazgatói rovó kézhezvétele, a gyötrelmes hazamenés és az aláíratás gondterhelt délutánjának hézagaiban mesélődik el a gyermekkor, ezúttal a hatvanas években eltöltött iskolás évek. A Pompásan buszozunk! egyszerre tesz kísérletet arra, hogy a ma felnőtt ember szemszögéből az emlékezés, felidézés révén rekonstruálja a nem minden szorongástól mentes, néma fájdalmaktól nehéz gyerekkort, gyerekvilágot, valamint az ehhez háttérként szolgáló hatvanas évek Magyarországát. Ugyanakkor a sziporkázó humort, henye flegmaságot és intellektualizmust infantilizmussal elegyítő stílus mentesíti a regényt a világszerűség látszatától. Ez utóbbi ennek ellenére mégis hiteles rétege a regénynek: Garaczi a korabeli köznyelv, sajtófragmentumok, gyermeknyelv és a korra ugyancsak jellemző tárgyak és események részlethű felidézésével megrázó erővel lopja bele olvasmányélményünkbe a mára hirtelen átugrott, egy időre elfeledett, átírt, mégis sokunk félmúltját jelentő "átkos" éveket. Egyike a közelmúlt azon szépirodalmi műveinek, melynek reflexiója nem kerüli meg, hanem szembenéz egy egész ország meghatározó élményével ,persze a maga sajátos játékos, derűs módján, emlékek egymásra, egymás mellé helyezésével.