Pillangó: Szökéseim a pokolból

Pillangó, aki becenevét a mellére tetovált pillangónak köszönheti, huszonöt évesen a párizsi alvilág ismert figurája. Egy strici állítólagos meggyilkolása miatt bíróság elé állítják, de mivel ártatlan, bízik az igazságszolgáltatásban. Elég azonban egy hamis tanú, egy könyörtelen ügyész valamint tizenkét befolyásolható esküdt, és máris kimondják az ítéletet: életfogytiglani kényszermunka egy tengeren túli fegyenctelepen, a "földi pokolként" ismert Ördögszigeten. Pillangó nem törődik bele az őt ért igazságtalanságba, nem hajlandó egy fegyenctelepen meghalni valamiért, amit el sem követett. Bár bűnözőkörökben lehetetlennek tartják az Ördögszigetről való kiszabadulást, odakerülése pillanatától két gondolat tartja életben: a szökés és a bosszú. Mint egy megszállott, csak ennek a két dolognak él. De újabb és újabb, hihetetlen találékonysággal megtervezett, életveszélyes menekülési próbálkozásai rendre kudarcot vallanak, és minden egyes szökési kísérlet után egyre szigorúbb börtönbe, egyre kilátástalanabb körülmények közé kerül. Ennek ellenére nem adja fel, hajtja a szabadság utáni sóvárgás és a bosszúvágy, ezekből merít erőt, hogy ki tudja állni az elfogását követő, gyötrelmes testi-lelki kínokat. Csaknem másfél évtizedes fogsága alatt tizenháromszor kísérli meg a szökést, örökké bízva benne, hogy egyszer végre a szerencse is mellé áll, és bosszút állhat azokon, akik az "enyészet útjára" küldték. A Pillan­gó nem egyszerűen egy szökött fegyenc élettörténete, hanem a 20. század egyik legfontosabb regénye. A saját igaz történetét elmesélő Henri Charriere a Pillangó-val az elpusztíthatatlan szabadságvágy és a minden akadályt legyőző akaraterő örök szimbólumát alkotta meg. További ismertető: "Belelapozás".