Parasztbiblia

Lammel Annamária és Nagy Ilona folkloristák arra vállalkoztak, hogy a parasztemberek, főleg az idősebbek körében ma is élő, de már a feledés veszélyétől fenyegetett bibliai történeteket összegyűjtsék. Maga a gyűjtőmunka s a fellelt igen bőséges szöveganyag döbbentette rá őket arra, hogy nem csupán véletlenül egymás mellé sodródott szövegek halmazát gyűjtötték össze, hanem belső összetartó erővel bíró, elrendezett, illetve könnyen elrendezhető gyűjteményét, mely a paraszti műveltségek mind ez ideig szinte teljesen ismeretlen tájaira vezet el bennünket. A világ keletkezését, az emberi szokások, tulajdonságok eredetét, a lét értelmét, cselekedeteink helyességét mondják el, illetve példázzák ezek a bibliai történetek, de a mesélő a maga kedve, a paraszti közösség mindenkori óhaja szerint átalakítja őket, új mítoszokat, mondákat, legendákat, meséket, példázatokat formál belőlük. Így a bibliai szereplőkből monda- és mesehősök lettek, a szövegek felépítése, az epikus megformálás módja a népköltészeti alkotásokkal rokonult. A nép ajkán állandóan változó bibliai történeteknek legtöbbször megmaradtak a szereplői, de az eredeti ó- és újszövetségi írások teljesen új töltést kaptak: talajuk a tenyerestalpas paraszti valóság lett, s e valóságnak megfelelő jellemmel ruházódtak fel a szereplők is. Így hát ez a kötet valóban népi epika, sok ismeretlen szerző közreműködésével született parasztbiblia, melyet a lényegre törő, minden díszítéstől mentes előadásmód, az enyhén archaizáló, ízes tájnyelv, a gyakran alkalmazott gondolatritmus és képi kifejezés tesz színessé. Lenyűgöző olvasmány ez a szövegfüzér, a múltbeli parasztság gondolkodásmódjának hű tükre és gazdag forrása.