Pannon enciklopédia - A magyarság története

Szükségünk van az igazi történelmünkre. Hangsúlyozni kell ezt azért, mert az elmúlt évtizedek tapasztalatai óvatosságra, bizalmatlanságra intenek bennünket. Történetírásunkat szinte minden részletében olyan ideológia és olyan politikai hatalom határozta meg, amely megengedte, sőt gyakran megkövetelte a torzítást, a "zavaró elemek" kihagyását, elfelejtését, a tényeknek, eseményeknek napi célok érdekében történő átcsoportosítását, röviden és egyszerűen szólva a megfontolt és szándékolt, vagy sok esetben a megfontolatlan és szándéktalan hamisítást. Érvényes volt ez különösen az utóbbi évszázadokra, de gyakran a korábbi időszakokra is. A hatalom igazolni akarta létét és cselekedeteit, és ehhez sokszor kérte és megkívánta, sokszor meg is kapta a történetírás segítségét és támogatását, többkötetes összefoglaló munkáktól egészen az iskolai tankönyvekig. Ehhez járult még az, amit korábbi meghatározásra hivatkozva "pártpolitikai publicisztiká"-nak nevezhetünk. Az újságírás, és nem is a legjobb újságírás módszereit felhasználó történetírás színvonala gyakra a napi sajtó vezércikkeinek feneketlen mélységeibe süllyedt. Másban is eltér a mi "magyar történet"-ünk a régebbiektől vagy a jelenkoriaktól. Fontos politikai események, az eseményeket meghatározó személyek és csoportok cselekedetei, a gazdaságban működő erők tevékenysége mellett akarták bemutatni szerzőink a kultúra, a társadalom hétköznapjait, rétegek, csoportok életének korábban elhanyagolt világát. Egyszerűen szólva egy-egy korszak teljességét kívánták felidézni a szorosan megadott keretek között. Fontosnak tartották azt is, hogy a szokásosnál nagyobb hangsúllyal beszéljenek a múltunkat meghatározó vagy erősen befolyásoló nemzetközi politikáról, különösen az utolsó évszázadról és benne az utolsó évtizedekről, mert ezek összefüggéseiről különböző okok miatt (idegen megszállás, külpolitikai függőség, feltáratlan dokumentumok, stb.) keveset tudhattunk, és még ma sem tudunk mindent.