Őstől maradott... NÉPI ÉPÍTÉSZETÜNK NYOMÁBAN/DRÁVASZÖG ÉS SZLAVÓNIA

dr. Kondor Tamás könyve kiemelkedik a hasonló témájú könyvek sorából. A könyv mélységes alázatról tanúskodik a népi építészet alkotásai megítélésében és szellemiségének továbbéltetésében. Hosszú évek óta folytat kutatómunkát Drávaszög és Szlavónia magyar népi építészettörténeti emlékeinek körében úgy, hogy közben az ott élők ügyes bajos dolgaiban, építészként és egyetemi oktatóként is próbál segítséget adni. Kondor Tamás és hallgatóinak segítségével a horvátországi magyarok az elmúlt évek folyamán népfőiskolát és tájházakat hoztak létre, mostoha körülmények között, de az ügy melletti hatalmas lelkesedéssel mindent elsöpörve a magyarság továbbélésének és a hagyomány dokumentálásának útjából alkottak, missziót teljesítettek, dokumentáltak. Lélekemelő, ahogy ifjú hallgatóival hirdeti az épített örökség mélyről fakadó, ősi tiszteletét a Drávaszögben és Szlavóniában élő emberek között. E tevékenység azonban, mindkét irányban kölcsönös értékekkel bír. Felbecsülhetetlen örökség az a tudás és szeretet, mellyel az ott élő emberek között töltődhedtek fel a fiatalok, s mely tudás lenyomata, most e könyv soraiban és rajzaiban rejlik. A 2006 óta összekovácsolódott kutató csapat, tervező munkája során az eredményeket különféle kiállításokon, szakmai fórumokon és konferenciákon mutatta be. Ezek a rendezvények nagy sikerrel és komoly szakmai színvonalon valósultak meg. E csöppnyi magyar nép végeláthatatlanul szép értékeinek gyümölcsét mutatták be úgy az Anyaország, mint Drávaszög, Szlavónia, Vajdaság, Erdély és a Felvidék népeinek. Hitük, mellyel Kós Károly lépteinek nyomában büszkén haladnak előre, e szétszóratottságra ítélt nép kulturális és szellemi együvé tartozását, az őket erősen összetartó nemzeti tudat kötelékét szimbolizálja. E könyv kitűnő anyaggal illusztrálja törekvésük indokoltságát. A bemutatott értékek megmentése sokkal több támogatást érdemelne, hiszen kincsről van szó, a magyar népi építészet rohamosan pusztuló emlékeinek megmentéséről. Tán még nem késő! Főleg ha az értékmentés, értékteremtő szándékkal párosul..