Összeláncolva

Lakásproblémákkal küszködő, albérletben tengődő fiatal házaspárokról, a körülményeknek kiszolgáltatott, védtelen öregekről, kallódó, kellő önbizalommal nem rendelkező, a magánnyal és tehetetlenségükkel viaskodó értelmiségiekről, általában korosztálya, a mai harmincévesek gondjairól, egy vidéki szerkesztőség kívülről nézve kicsinyes, de belülről a nevetségesség ellenére is szorongató ügyeiről, vagy éppen egy tisztítóba leadott öltöny feltételezett vérfoltjából kerekedő, már-már szürrealista bonyodalomról, egy ártatlan beugratás tragikomikus következményeiről szólnak Bistey írásai humanista elkötelezettséggel, mértéktartóan, közérthetően és érzékletesen. Bistey András tudatosan kapcsolódik a magyar próza realista hagyományaihoz. Sokat köszönhet Hemingway lecsupaszított, lényegre törő írásművészetének is. Kötetének mégis azok a legsikerültebb darabjai, melyekben a vállalt szemléleti megközelítésmódot, az eltanult fogásokat szívós következetességgel, kellő gondolati megalapozottsággal továbbfejleszti, s ezzel egy áttételesebb, mélyebb és összetettebb ábrázolásmód felé tör utat magának.