Örökség

Kálmán Márta előző, nagy sikerű könyvéből jól ismert színhelyen, a zürichi Straler egyik elegáns lakásában indul a történet. Itt, idegenben kezd hozzá fiatalsága regényének megírásához a szerző. Könyvének (és életének) szereplőit sokszor saját, igazi nevükön nevezi, máskor kitalált neveket ad nekik - egyre megy: mindnyájan élő, eleven emberekként állnak elénk, akkor is, ha már régen nem élnek. Elevenek, akár azok a boldog, önfeledt vagy szorongató és iszonyú pillanatok, amelyeket múltjából megörökít, hogy megmentse őket a feledéstől. Eleinte magával ragadja a családi mesék és legendák, a kassai gyermekkor bensőséges képeinek és hangulatainak varázsa, de a kor és ifjúsága egyre tragikusabbá váló eseményeit követve mindinkább összemosódnak képzeletében az időbeli távolságok: az emlék újra valóság lesz. És eltűnik a keret, átformálódik az elbeszélői hang: már-már a jelenidejűség közvetlenségével lép elénk a valamikori fiatal lány, aki elveszített otthont, szülőket, szerelmet, barátot - egy egész világot, s nekivágott, hogy felépítsen egy újat, másikat