Operaország

A kötet ötven helyszíni tudósítása az elmúlt tíz év operaterméséről igyekszik hiteles képet adni. A szerző szándéka, hogy színházi kritikák segítségével feltérképezze a magyar operaügyeket, az új irányokat vagy éppen a hazai helyzet visszásságait. Az esszészerű írások úgy képesek megragadni az előadások pillanatnyiságát, hogy közben az operák dramaturgiai, zenei, történeti felfejtésében is segédkeznek. A szövegekben megjelenő tudásanyag és a szerző indázó, ironikus stílusa élvezetes jelen idejű olvasmánnyá teszi a közelmúlt színpadi eseményeinek bemutatását. "Budapest miazmás operai légköréből épp a kellő időben rántott ki a tíz év első maradandó emlékű eseménye, a szegedi operafesztivál, hogy felismerjem, a fővároson kívül két-három operai műhely is virágzik az országban, melyek időről időre örvendetesen tág teret nyitnak friss énekesi, karmesteri, rendezői tehetségek kibontakozásának, ugyanakkor évtizedeken át nem szűnő rokonszenvvel veszik körül a helyben gyökeret vert művészek legjobbjait. Két-három alkalommal még a magyar operajátszás legfájóbb sebére, a repertoár stagnálására vagy éppen leépülésére is gyógyírt találtam debreceni, szegedi merészkedésekben. Opera-Magyarország felfedezésének jegyében a debreceni és szegedi híradások alkotják a kötet tartalmának majdnem egynegyedét. A vidéki hányad nagyságát valamelyest bizonyára növeli, hogy az utolsó másfél évben a Magyar Állami Operaház műsorából kizárólag a magyar bemutatókon és bemutatónak minősülő felújításokon hallott műveket elemeztem."