Önarckép háttérrel

Szász Imre 1927- született Budapesten; egyetemista koráig Kaposvárott élt, onnan került fel az Eötvös-kollégiumba magyar-angol szakos tanárjelöltnek. A tanári diplomát megszerezte ugyan, de soha nem használta; könyvkiadói szerkesztő lett, hosszabb ideig dolgozott a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként. Jelenleg az Új Tükör munkatársa. Első regénye, a Szól a síp, huszonhat éves korában jelent meg. Utána két könyvvel hódolt a vizeknek és vízparti barátainak, valamint kedves szórakozásának, a horgászatnak (Vízparti kalauz, 1958; Horgászbottal írtam, 1962). Gyertek este kilencre (1959-1969) című regénye egy féktelen szombat este és éjszaka történetében a korabeli magyar értelmiség egy jellegzetes rétegének életérzését bontja ki; Felhőfejes (1967) a szülő-gyerek kapcsolat feszültségeit rajzolja meg. Száraz martini koktél (1973) című útikönyve hosszabb amerikai tanulmányútjának színes, gazdag naplója, egyszersmind önvallomás. 1975-ben megjelent színműve, az Áldozatok, az egyéni terror témáját helyezi középpontjába. Legato című forgatókönyvéből Gaál István készített filmet 1977-ben. A kortársi irodalomról írott kritikáinak gyűjteménye, a Háló nélkül 1978-ban jelent meg. A magyarországi vadászirodalomban szinte egyedülálló könyve (Ez elment vadászni..., 1985) az írószociográfia eszközeivel ismerteti meg olvasóit ezzel az ősi, szépséggel, szenvedéllyel és gonddal teli passzióval, s a mai magyarországi vadászattal mint társadalmi tevékenységgel. Ménesi út (1985) című regénye Eötvös-kollégiumi emlékeit eleveníti fel.