Okok, jelek, dolgok

Borges nemcsak az argentin irodalom élő klasszikusa. Talán senki sincs kortársai közül, akinek szembetűnőbb a jelenléte napjaink világirodalmi köztudatában. Az elbeszélés és az esszé hasonlíthatatlanul egyéni hangú és nagy hatású mestere költőnek indult, és az utóbbi években, pályája alkonyán, megújult érdeklődéssel fordul ismét a költészet felé. A húszas években egy avantgarde költői mozgalom vezéralakja volt, és korai versei ma is a modernség leheletével csapják meg az olvasót: a modern nagyvárosból sarjadnak, modern életérzést fejeznek ki, és a modern lélektan nagy tanulságát alkalmazzák, mikor megidézik a merengésre indító múltat és a pezsgő jelent és mögöttük mindig az egyetemes emberállapotot. Kései köteteiben jobbára metafizikus gondolatok foglalkoztatják: a tér- és időbeli végtelen, a lét bölcseleti talányai, a múlt barbár vagy kifinomult mitológiája, a töprengő emlékidézés vagy a történelem átélt paradoxonai.