Nincs két ország...?

Társadalmi küzdelmek az állami (túl)elosztásért a rendszerváltás utáni Magyarországon A könyv annak bemutatására vállalkozik, hogy a ,,túlköltekező" posztszocialista államot a rendszerváltás utáni hazai társadalomfejlődés mélyen fekvő szerkezeti feszültségei késztetik állandó terjeszkedésre. Középponti tézise, hogy az átalakulás alapjának tekintett ,,államtalanításhoz" az egyedüli út a piac új szereplőinek az állam feletti rendelkezés megszerzéséért vívott küzdelmein át vezet - e küzdelmek azonban végül nem az államról való fokozatos leválást segítik, hanem a függőség tömeges megerősítését eredményezik. Az állam továbbra is ,,túlsúlyos" és irracionálisán ,,túlköltekező" szereplője maradt a hazai gazdasági folyamatoknak, ebből pedig jóléti szerepköreinek tartós torzulása következik: a jóléti újraelosztás iránti szükségleteket csak önfenntartó erejű szelekciós mechanizmusok révén képes egyensúlyban tartani. Ennek viszont a magyar társadalom kettészakadását elmélyítő súlyos következménye az, hogy a jóléti ellátás napjainkra a szegregáció és a társadalmi kirekesztés etnikai konfliktusokkal tagolt terepévé vált. Az elemzés végkövetkeztetése: a civil, polgári és szociálisjogok egységének ilyen értelmű felbontása hosszabb távon felzárkózás helyett az Európától való távolodás irányába visz, és veszélybe sodorja az állampolgárijogegyenlőségre épülő politikai demokrácia elemi működőképességét is.