Nem vagyunk különbek

"A II. Vatikáni Zsinatot követő években - az ellenállások és nosztalgikus reakciók ellenére - az egyházban jelen lévő különféle életállapotok felfogása radikálisan megváltozott [...]. Nincsenek kiváltságos utak, tökéletesebb életállapotok, amelyek szerzetesek vagy papok számára lennének fenntartva. Csak a szentségre kapott közös meghívás különféle megvalósítási módozatai és a napi Krisztus-követésben keresett tökéletesség léteznek. A >>kiváltságos keresztény csoportok<< eltűnése magával hozza annak radikális újragondolását is, amit kétértelmű és megtévesztő kifejezéssel még ma is >>sajátosan Istennek szentelt<< hivatásoknak neveznek. [...] Egy olyan világgal szemben, amelyet egyszerre fenyeget az arctalan tömeggé válás és az individualizmusba való bezárkózás, valóban jel lehet azon férfiak és nők tanúságtétele, [...] akiknek osztozáson alapuló közös élete a szentháromságos kommuniót beszéli el az egyház és a világ jelen idejében."