Nem fénylik, mint a nap

William Shakespeare születésének négyszázadik évfordulója előtt tisztelgett ezzel a könyvvel Anthony Burgess. Will ifjú tizenévesként lép elénk, aki dühös az apjára, mert kivette az iskolából, és kesztyűkészítő inasnak fogta be maga mellé. Máris komoly érdeklődés él benne a lányok iránt, és állandóan verseket próbál írni. Mint minden elégedetlen kamaszt, őt is foglalkoztatja, mit tartogathat számára az élet, elmegy hát egy jósnőhöz, aki fel is fedi a jövő egy részét: "Egyelőre nincs utazás. Itt kell maradnod, amíg meg nem találod a nőt, aki elűz innen. És majd tollat ragadsz, és írni fogsz, mint egy deák. Majd lökdösnek és sürgetnek, hogy még gyorsabban írj. Ezt küldi jövőd: Arany férfit vagy fekete nőt." Will jó pár lánnyal kerül igen szoros ismeretségbe, mielőtt megtalálja azt, akit igazán tud szeretni, és azt, akit elvesz feleségül. Nagy bánata, hogy a kettő nem ugyanaz. Ezek után indul Londonba az arany férfi és a fekete nő felé, és mellesleg a világhír felé is. Korában elbeszélő költeményei tették híressé, manapság szonettjei és színművei. Ihletőik a szőke nemesúr és a mulatt kurtizán, élvezőik mi vagyunk mindannyian. Akárcsak a harminc évvel későbbi Gyilkosság Deptfordban lapjain, itt is kor- és fejlődésrajzot tár elénk a főhőséhez hasonló tehetségű Anthony Burgess. Az Erzsébet-kori Anglia vidéki és londoni élete foglalja keretbe egy rendhagyó kesztyűkészítő napjait, aki egyvalamiben mégsem rí ki a mesteremberek közül: vagyont gyűjt, és megvásárolja szülővárosa legnagyobb új házát - hogy családja megfelelő körülmények között élhessen, ő pedig elegáns helyen halhasson meg.