Naplóm (1948, 1956-1957)

Ordass Lajos evangélikus püspök naplóját tartja kezében az olvasó, aki az 1945 utáni magyar történelem sorsdöntő éveiben állt egyháza élén. Feljegyzései nem pusztán szikár beszámolók, hanem reflektált rögzítései az általa meg- és átélt eseményeknek, élményeknek. Megismerhetjük belőle a meggyőződéséhez végsőkig ragaszkodó egyházi vezetőt és magánembert, aki sohasem habozott kimondani az ,,igent" vagy a ,,nemet", s csak akkor bizonytalanodott el esetleg, amikor látta, hogy döntései rajta kívül másokat is hátrányosan érintenek. Könyörtelenül szókimondó sorait manapság talán már némi fenntartással olvassuk, kissé simulékonyabban fogalmaznánk, tekintettel lennénk a körülményekre, mert jobban szeretjük az ,,igennél" és a ,,nemnél" az ,,ist", a ,,habárt" és a ,,talánt". Ordass Lajos feljegyzéseit ugyan nem a nagyközönségnek szánta, meglátásait mégis - mint minden közéleti szereplő - abban a tudatban vethette papírra, hogy azokat egy napon a szélesebb nyilvánosság is megismerheti. Naplója évtizedek távlatából világít rá korábban figyelmen kívül hagyott nézőpontokra, miközben új ismereteket nyújt az írás történelmi háttereként szolgáló korszakról, valamint magáról a szerzőről, aki ezt a kort nemcsak megélte, hanem meg is szenvedte.