Nagyon fáj József Attila versei

Ismertető: József Attila kései lírájában gyakran kap hangot a gyermekként létezés állapota is. Utolsó kötetének, a Nagyon fájnak versei félelmetesen pontos kórképet nyújtanak állapotáról. A versírás menedék a költő számára, megtartó elemi életfeltétel, védekezés a betegség uralomra jutása ellen. Az utolsó években viszonylag sok verset ír, és ehhez képest alig ír rossz verset és sok a remekmű. A Nagyon fáj volt József Attila első olyan kötete, mely hivatalos kiadónál jelent meg Herz ajándék-papírjára nyomva. A költő felhatalmazást kapott a tipográfia megválasztására, ő tördelt, részt vett a szedésben - és végre kompromisszumok nélkül szerkeszthette-illeszthette egységgé a széthullás riadalmát kiáltó műveit.- További ismertető: "Belelapozás". - - Amit szivedbe rejtesz Freud nyolcvanadik születésnapjára Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. S aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek - a harctér nászi ágy. Légy, mint a Nyolcvan Éves, akit pusztítanak a növekvők s míg vérez, nemz millió fiat. Már nincs benned a régen talpadba tört tövis. És most szivedből szépen kihull halálod is. Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt. Akit szivedbe rejtesz, öld, vagy csókold meg azt!