Nagy Imre - Rajzok a Csíki Székely Múzeumban őrzött hagyatékból

FÜLSZÖVEG Nagy Imre (1893-1976) Csíkzsögödön született. Eredetileg szobrásznak készült, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor növendéke lett; a 20-as évek közepén visszatért Erdélybe, élete jórészét szülőfalujában töltötte. Mint Genthon István írja: Nagy Imre a székely parasztok életét balladai tömörségű kompozíciókban örökítette meg, egyszersmind az erdélyi táj, kivált a Hargita vidékének nagy festője. "A kapufaragó ezermester apák és a varrottasöltögető anyák leszármazottja. Szélesebb, kiteljesültebb regiszteren szólaltatja meg az ősök tehetségét, újabb gazdaságokra nyitja övéinek kereső szemét, de művészetének lényege az életforma és a szellem ikersége marad" írta már 1937-ben Vásárhelyi Z. Emil, a kiváló erdélyi művészettörténész. Nagy Imre naplójegyzetei 1979-ben Feljegyzések címmel jelentek meg. Itt olvashatjuk: "Mi is az anyag? Ami formába lép. Kezdjük a kristályokkal. Az anyag formába öltözik, kimondhatatlan sokféleségében. Csak éppen szem kell hozzá, hogy felfedezze. Illata, színe, egyénisége van. Nő, gyarapszik, színe, formája változik... Rajzolás közben a fej életkorán kívül adja a forma a tartalmát, amint szerkezetéről, ráncairól megállapíthatod. A csontszerkezet, ráncok, tekintet, szem, fül, orr, minden árulója lesz a modellnek. Megjelennek ősei, apja, anyja. Ha beszél, élővé válik benne a történelem." Kötetünk a csíkszeredai Székely Múzeumban őrzött Nagy Imre-művekből ad válogatást - valamennyi itt közölt rajz, vázlat, kicsi remekmű, ebben a kötetben jelenik meg először. A Héttorony Kiadó a nagy erdélyi festő születésének 100. évfordulóján tiszteleg ezzel a gyűjteménnyel emléke előtt.