Murillo (H. Takács)

Életében híre alig-alig jutott túl szülővárosa, Sevilla határain, halála után viszont uralkodók és gazdag műgyűjtők versengtek műveiért. A XIX. században a legnépszerűbb festők egyike volt, az alkotásairól készült metszetprodukciók Európa-szerte óriási népszerűségnek örvendtek. A XX. század elején viszont édeskésnek, érzelgősnek, unalmasnak tartották képeit, munkásságát jóformán figyelemre se méltatták. Bármilyen kiélezettek is ezek az állítások, Murillo festészetének egy-egy jellegzetességére utalnak, s együttesen határozzák meg oeuvre-jét. Egész életét Sevillában töltötte, és nemcsak az utcai árusokat, koldusgyerekeket festette meg úgy, hogy nézői személyes ismerőseiknek érezhették őket, hanem a szenteket vagy Máriát és a gyermek Jézust is. Ez a meghitt közvetlenség, a mindennapok egy-egy jellegzetes tárggyal hitelesített képe nagyon megfelelt a szentimentalizmus és a romantika ízlésének, s rajongó érdeklődést keltett a festő iránt, aminek azután természetes következménye volt a későbbi korok fanyalgása. H. Takács Marianna művészettörténész Murillo erényeit és hibáit felsorakoztatva, objektív képet rajzol pályájáról, kijelöli helyét az egyetemes művészet történetében.