Most át kell írnom ezt a menetrendet

A kiváló erdélyi költő, Majtényi Erik új kötetét tartja kezében az olvasó. Tág határú költői világot mutatnak be e változatos, egyéni hangú költemények. Ezek a versek azokhoz szólnak, "akik nem szerepelnek semmilyen / telefonkönyvben, / és azoknak is, akik szerepelnek." Ezek a versek arra figyelmeztetnek, hogy: ,,kis riasztócsengőket szereltünk / a szerelembe és a barátságba ... " Ezek a versek arra kérnek, hogy: "ne csinálj magadnak faragott szókat, / de tanuld meg a kövek anyanyelvét." Ezek a versek felzaklatnak, mikor groteszk lehetőségekre döbbentenek rá: ,,egy hatlövetű pisztoly öngyilkos lett, / egy hinta elszédült, egy pakli kártya / csalni kezdett, egy üveg kékítő / önmagát kifehérítette", és ,,a villamosok eltévedtek, a megállókat / nem találják s gazdátlanul csatangolnak." Ezek a versek megnyugtatnak, mikor ,,porcelán tégelyekben / patikaillatú megbékélés"-t idéznek, ,,hajnalok metszett árkádjai" közé vezetnek. Ezek a versek megfogalmazzák azt az állandóan ható ellentmondást, melynek jegyében élünk - s kell élnünk -: ,,Bolond, aki olyat cipel, / amit a válla nem bír el, / ha egyszer le is teheti, / és gazember, ha leteszi."