Mosonmagyaróvár 1956

1956 tavaszán Simon Józsefet, a fiatal teológiai tanárt, "politikai megbízhatatlansága" miatt eltávolították a Győri Hittudományi Főiskoláról. Mosonmagyaróvárra került káplánnak, és nem is sejtette, hogy történelmi események tanúja lesz a városban. Itt élte át ősszel a forradalom és szabadságharc eseményeit, jelen volt a tüntetésen, a sebesültek között a kórházban, és az áldozatok temetésén. Jelen volt, és fényképezett. Megörökítette a szabadság mámorító pillanatait, a borzalom és a tragédia elmondhatatlan szörnyűségét. Fényképeit évtizedeken át őrizte, rejtegette titokban. A három tekercs filmből az egyik sajnos el is veszett. S most, az 50. évfordulóra a Győri Egyházmegyei Levéltár rendelkezésére bocsátotta, ami megmaradt: hadd ismerjék meg minél többen. Kötetünkben találkozhat a Kedves Olvasó először ezekkel a megrendítő dokumentumokkal. Levéltárunk igyekezett a fotókhoz olyan monografikus hátteret létrehozni, amely segít jobban megérteni az 1956-os mosonmagyaróvári eseményeket. Bank Barbara és Szabó Róbert tanulmánya felvázolja a város forradalmi történéseit. Szabó Csaba a nyugati (német nyelvű) sajtó tükrében követi soron, hogy hogyan és mit tudtak az emberek a forradalomról a vasfüggönyön túl. A mosonmagyaróvári sortűzper összefoglalása ugyancsak Bank Barbara tollából származik. A tanulmányokon kívül a kötetben számos interjút is olvashatunk a sortűz túlélőivel és sebesültjeivel. És természetesen Simon Józseffel, aki maga is visszaemlékezik azokra a napokra, és magyarázza a fényképeit. Így a tudományos alaposság, a személyes emlékek, és a forrásértékű dokumentumfotók olyan átfogó képet adnak a mosonmagyaróvári forradalomról, amely sokak érdeklődésére tarthat számot. Simon József fotográfiái fontos illusztrációi egy - reméljük, örökre letűnt - kornak, amelyben az emberek elemi erővel feltörő szabadságvágyát fegyverek némították el brutálisan. Mosonmagyaróvár neve mindörökre összeforrott a véres sortűzzel, amelynek körülményeit még mindig homály fedi, s tárgyilagos megítélésére talán sohasem kerülhet sor. Hiszen lehetetlen hideg fővel, érzelmek nélkül emlékezni a felszabadultság örömére, vagy a zsarnokság eszeveszett tébolyára. Az évtizedes hazugságok, tudatos deformálások és elfojtások, ugyanakkor az óhatatlanul bekövetkező legendaképződés is akadályozza éleslátásunkat. Ez a kötet, ezek a fotók talán mégis segítséget tudnak nyújtani, hogy a mozaikszemekből egységes kép rajzolódjon ki. A különböző szövegek és dokumentumok egymást erősítik, árnyalják és hitelesítik: a nyugati publicista beszámol a fényképező papról, a sebesült a kórházban szentségi vigaszt nyújtó lelkipásztorról, az emlékező megnevezi a fényképen szereplő személyt... A sok szubjektív nézőpontból az olvasó talán összeállíthatja a maga objektív álláspontját. Az egész több, mint a részek összessége: reméljük, hogy a sok részletből minőségileg új egész keletkezik annak, aki kötetünket áttanulmányozza.