Mosolyszüret 3

Vannak, akik csak mosolyognak, mások kuncognak, megint mások pedig hahotáznak. Akadnak olyanok, akik kiröhögnek másokat, s akik sírnak a nevetéstől. Nevetni jó dolog. Általában azért nevet az ember, mert jól érzi magát, valami kellemes, vidám dolog történik vele. Beül a moziba, és megnéz egy jó vígjátékot, felszáll egy buszra, és új poént hall. A nevetés csodálatos pillanatokat adományoz. Kimozdít, elrepít, és feledésre buzdít, amennyiben rossz dolgokról van szó. Egy kiadós nevetés a tudomány mai, nem hivatalos álláspontja szerint meghosszabbítja az életet. Azt mondják, nagy erény, ha valaki saját magán tud nevetni. Úgy érzem, az igazi erény az, ha valaki tényleg felszabadultan tud nevetni. Hiszen mindannyiunkat gyötörnek hétköznapi problémák, nap mint nap felkelünk, és feladatok hajtanak minket a rohanásba, mi pedig sokszor lehetetlenebbnél lehetetlenebb álmokat kergetünk. Sosem tudhatjuk, megéri-e egyáltalán néhanapján felkelni, és a leghidegebb téli reggeleken belépni a forgó mókuskerékbe. Elindulunk félig csukott szemmel és sajgó koponyával, kocsiba ülünk, buszra szállunk, esetleg csak végigsétálunk egy utcán, aztán történik valami kellemes, valami mosolyfakasztó. Csintalan kisgyermek mosolyog ránk, odaköszön egy régi ismerős, vagy csak látjuk felkelni a napot, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy a szánk máris felfelé görbül. A szembejövők nem értik, bolondnak hisznek minket, irigylik tőlünk a boldogságot. Nem tudják, hogy mi nem vagyunk boldogok, nem lehetünk boldogok. Az sokkal többről szól. Egy ókori történet szerint a boldogság, a boldog élet csak a halálos ágyon fedi fel önmagát, hiszen akkor zárul le földi pályafutásunk. Addig pedig csak annyit tudunk tenni, hogy minél többet mosolygunk, és olykor-olykor elfelejtjük a hétköznapi aggodalmakat.