Mítosz és kultúra

Olvasatlannak tűnő. Aligha vitatható, hogy a technikai civilizáció 20. századi felgyorsult expanziója válságba, legalábbis kritikus helyzetbe sodorta az úgynevezett hagyományos társadalmakat és kultúrákat. Vonatkozik ez többek között a fejlődő világ számos törzsi közösségére is. A társadalomtudományok művelői ezrével sorolhatnak fel elpusztított, eltűnt, kihalt népeket, törzseket, törzscsoportokat. Különösen nagyarányú volt ez a tragikus folyamat a gyarmatbirodalmak kialakulásának idején. Most azonban nem a "veszteséglista" felsorolása a célom - annál inkább érdekel a megmaradt, jelenleg is tanulmányozható, és tanulságokat szolgáltató népek sorsa. Az etnológia, kulturális antropológia, szociológia és más diszciplínák kutatói gyakran találják magukat szembe egykor virágzó, organikus kultúrák maradványaival, "romjaival", vagy az azok nyomán keletkezett új formációkkal. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt évtizedek néprajzi terepmunkái döntő többségükben a kultúraváltás kérdéseit taglalják. Ezek a munkák azonban nem csak a kulturális maradványok keresése jegyében születtek, hanem - tudomásul véve a világra jött újabb formációkat, inkább azon fáradoznak, hogy vizsgálják a kultúrák sorsát, esetenként kimutassák a túlélés mechanizmusait, kialakítva az új, adaptív értékek antropológiai megközelítésének módjait.