Mit vétettem én? (Ki gyalázta Rákóczit?)

Két éve, hogy egy napilap felfedezte az én könyvemet, a "Számüzött Rákóczit". Két éve, hogy néhány névtelen ember, névtelen ujságcikkekben, a Rákóczi-gyalázás tényálladékát mutatta ki könyvemben. Állitásuk bizonyitására idézeteket hoztak, melyeket könyvemből önkényesen, az értelem megcsonkitásával, válogattak ki, saját céljaikra megrostáltak és a hiányzó érveket szövegferditésekkel pótolták. Én magam tiltakoztam mind a vád, mind a megtévesztő bizonyitási mód ellen, de nem állván rendelkezésemre a nagy közönséghez szóló organum, szükkörü tudós folyóiratokba írt két védőiratom kellő visszhang és hatás nélkül hangzott el. Hasonló eredménytelenséggel léptek fel a vádak ellen a magyar történetirás hivatott munkásai, előbb egyenkint, majd imponáló tömegben bocsátván ki szózatukat a művelt magyar olvasóközönséghez. Mindez nem használt. A gyalázás rágalma beette magát a közönség széles rétegeibe és én sulyosan érzem immár két év óta a hazafiatlanságnak, nemzetietlenségnek és a magyar érzelmek megvetésének szörnyű vádjait. A Rákóczi védelmével takarózó hajsza csak pillanatonként szünetel, folyton megujuló erővel terjeszti ráfogásait a tájékozatlan emberek között, akik becsületességükben nem is sejtik, hogy a vádak rendszerré vált silány szócsavarásból, legtöbbnyire pedig vakmerő valótlanságokból táplálkoznak. Vissza Tartalom Előszó 3 Félretolt tanuságtételek 7 Ellenfelem, a tudós 13 Könyvem keletkezése 34 Politika és Akadémia 41 A párisi játékház 55 A legrútabb vád 64 Á la "Batu khán" 73 Vigyázat! 82 A "kalózkirály" 85 Vigouroux, a rehabilitált 90 A többi rehabilitált 98 Apróbb komédiák 105 Vád 119 De profundis 125 A nemzet jobbjaihoz 127 Bús egy rege 129 A nemzeti fejlődés folyamata 136 A második kiadás függeléke 144