Mire megjönnek a fecskék

ELŐSZÓ Részlet a műből: "A friss hó ropogott a lábuk alatt. Egyszerre léptek, karjuk minduntalan összeért. A magasabb férfi, akinek jólszabott, elegáns sötétbarna télikabátja erősen elütött az elecsonyabb kopottas, fekete kabátjártól, nagy lendülettel beszélt. - És szeret téged? - Azt hiszem, igen. Bár eleinte nagyon óvatos volt. Hallani sem akart házasságról. Kifaggatott. Mi a véleményem róla? Helyes-e, hogy a nő csak a háztartással foglalkozzék? Tetszenek-e nekem a házias nők és mit szólnék, ha a lakásom nem lenne rendben tartva, az ebéd nem készülne el idejében, mert a feleségemnek más dolga volt, vagy egyszerűen nem volt kedve főzni? És így tovább.Tisztelem-e a másik szabadságát és függetlenségét? Óvatosan felelgettem és hidd el - magam is meglepődtem, hogy milyen őszintén éreztem, amit mondtam. Mert mióta őt megismertem, megváltozott a nőkről alkotott véleményem. Ízléstelen látvánnyá lett előttem a konyha gőzébe fulladt asszony, aki mindég szül és szoptat és semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja férjét egy életen át. Pár éves házasság után unalmassá válik, mint egy öreg bútordarab... Valahogy embertelen szerep ez. Elvesztik ezek az asszonyok minden önbescsülésüket, majdnem szolgai helyzetbe kerülnek és boldogtalanokká válnak. Férjük feltétlen rájuk un és ők nem értik, miért. Úgy érzik, hogy kötelességüknek eleget tettek, amikor dolgoztak, gondoskodtak arról, hogy férjük körül minden óramű pontosságú rendben menjen. Csak éppen maguk is belefásultak és a lelket kifelejtették a játékból. Éppen azt, ami megakadályozná az unalmat és nem ritkán a gyűlölet felébredését. Vaskapocsként fogják férjeiket; szokásaikkal, lekötelező szívességeikkel lehetetlenné teszik számukra a menekülést az áporodott illatú otthonból. Így mindketten leszürkülnek, fáradtakká válnak. Nem barátom, én ebből nem kérek! Ha megházasodom, azt akarom, hogy az otthonom érdekes, friss levegőjű, az asszonyom vonzó, okos és mindig új legyen. Nem zárom el az élettől, nehogy belekopjon, belebutuljon a háztartása mindég egyforma, unalmas munkájába..."