Mindig magasabbra! Nato Flying Ttaining in Canada

Részlet a kötetből: Harcforduló Ha vadászpilótákkal vagy helikoptervezetőkkel beszélgetve szóba kerül a pályaválasztás, a nagy döntés időszaka, általában kétféle történet kerekedik ki a tizenéves fejjel hozott elhatározás körülményeiről. Az első csoportba a repülőgép-vezetői hivatásra tudatosan készülők tartoznak. Ők azok, akik már az óvodában is a ,,mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre komoly arccal válaszolták: pilóta! Persze abban a korban ez nem okozott nagy feltűnést a kiscsoportosok között, még a lányok sem rangsorolták sokkal a mozdonyvezetői vagy hajóskapitányi szakmák elé. Természetesen ezt a gyermekfejjel meghozott döntést több mint 10 éves komoly munkának kellett követnie, hogy érettségi után a fiatalember a jelentkezési lap első helyére nyugodt szívvel be merje írni a szolnoki Repülőtiszti Főiskolát. A másik csoport tagjai - nincs jobb szó rá - véletlenül, de nem kalandvágyból kerültek a szárnyas emberek közé. Van, aki csak a barátjával tartott a jó buli reményében az alkalmassági vizsgálatra, és vannak, akiket a kecskeméti repülőorvosi felmérés háromnapos igazolt hiányzásnak minősített lógási lehetősége csábított a pálya közelébe. És ha már ott volt, és megkapta a kiváltságos 1A minősítést, hát szégyen lett volna megfutamodni a ma használatos szóval ,,kihívás" elől.