Mindent felfaltak a lángok

A vészkorszakról sok könyvet írtak. Lényegében mindegyik hasonlít egymáshoz, hiszen a zsidóság közös tragédiáját örökítik meg, de írójuk egyéni sorsa és átélése szerint sokban különböznek. Ennek a könyvnek a szerzője, egy húszéves fiatal lány, boldog menyasszony kálvária-útját ismerteti velünk, akit a meleg családi fészekből ragad ki az érzelmetlen gyűlölet, hogy a poklok-poklán át hurcolja magával... A könyv megírása avatott íróra vall. Gördülékeny, olvasmányos, minden mondatának mondanivalója van, és ha ezt a fájdalmasan szomorú témát szabad így jellemezni, annyira izgalmas, hogy az Olvasó nem tudja letenni, amíg a végére nem ér, Közben állandóan kíséri a gondolat, az égbekiáltó kérdés: hogyan létezik, hogy ez a minden emberi képzeletet felülmúló, kegyetlen genocícium a huszadik század kulturált Európájában megtörténhetett?! A könyv mementó az eljövendő nemzedéknek, hogy ez többé ne ismétlődhessen meg.