Mesék

Hans Christian Andersen egy cipész és egy mosónő egyetlen gyermekeként született a dániai Odensében. 11 éves volt, amikor édesapja meghalt, ezért kilépett az iskolából és munkába állt, hogy édesanyja terheit enyhítse. Amikor két évvel később anyja ismét férjhez ment, Andersen Koppenhágába utazott, énekes-színészi pályára készült. Tehetséges szopránnak bizonyult, amikor azonban hangja mutálni kezdett, otthagyta a Dán Királyi Színházat. A színház igazgatója pártfogásába vette és a királyi udvar hozzájárulásával fizette Andersen taníttatását, aki így kijárhatta iskoláit és egyetemre mehetett. Meséire 1845-ben figyelt fel a világ, amikor néhány története megjelent angol fordításban is. Műveit azóta több mint 150 nyelvre fordították le, így ma minden idők legismertebb meseírójaként tiszteljük. Meséi mellett útirajzai is népszerűek voltak, többször bejárta Európát. Andersen nyelvi zsenialitása és példamutató éleslátása egyszerre képes megszólítani a gyerekeket és a felnőtteket. Történeteit különböző életszakaszokban újraolvasva olyan kincsekre bukkanhatunk, amelyek létezését korábban nem is sejtettük. Meséi nem egyszerű tanulságok és örök érvényűnek szánt szentenciák köré épülnek, hanem a világ, az emberi természet árnyoldalaira vetnek évszázadokon is átvilágló fénypászmákat. Hőseivel ösztönösen együtt érzünk, így kortól függetlenül mindenkivel képesek megértetni az odafordulás és az empátia fontosságát.