Megszabadítottál a haláltól I.

Kivételes örömmel olvastam Pap Károly Mikáélét. Megdöbbentő élmény volt, hogy ez a más sorsból és más úton jött ember mennyire az én gondolataimat hozza. Egy-egy szerencsés mondata mintha az én félmondatomat fejezte volna be. Egy-egy sikerült válasza mintha az én kérdéseimnek volna felelete. Illyés Gyula után megint egy író, akiben nekem annyira ismerős igények munkálkodnak. S ó, még hány igény várja a maga harcosát. Adja Isten, akadjon mindenikre nálam derekabb legény. Olyan legyek, mint a kiürült fegyvertár: minden fegyvere elkapkodva, de mind jó kézben ragyog. Németh László Nyugat, 1929, 488-491. Pap Károly a legnagyobbat merészelte, amit író próbálhat: hús és vér salakja nélkül élő emberangyalokat teremteni. Ő úgy gondolja, az ős zsidóságot lelte föl a lélek mélyén, én úgy érzem, az emberi lelket, a testien felül való ideális igazság szavát és illatát. Pap Károly nem vesz részt a ma életében - passzivitása azonban látszólagos -, a távolban ég és világít a jelen fájdalmának reflektorfénye. Móricz Zsigmond Nyugat, 1932, 558. Ez a Pap Károly életműsorozat első darabja. Valamennyi kötet tartalmazza az író életrajzát, a könyvről megjelent legfontosabb korabeli kritikákat és egy eligazító utószót.