Megfordul a szél

Ilosvay Ferenc hazatért. Egyike volt azoknak a hányatott sorsú magyar íróknak, akik a század első felében adták fejüket az írásnak, ám a század sorsforgatózajlása hányta-vetette őket a létért folytatott küzdelemben. Munkatársa volt a háború előtt a Reggel-nek, majd a Pester Lloyd tudósítója lett. A Gestapo jóvoltából megjárta a dachaui láger poklát, majd rövid ideig a Szabad Szó munkatársaként írt riportokat, esszéket. 1949-ben az ÁVH tartóztatta le. Volt kőművessegéd Dunapentelén, disznópásztor Lenti községben, kényszermunkás Berentén, s furómunkás szerte az országban. 1953-tól a Nagy Imre kormány megalakulása után a Magyar Nemzetnél jelentek meg írásai. Az 1956-os forradalom eltiprása után már nem várta meg az újabb megtorlást. 1957. január 1-én lépte át a határt. Azóta Bécsben élt egy magyarokkal együttérző osztrák asszony oldalán, s a müncheni Nemzetőrnek volt a munkatársa 1990-ben bekövetkezett haláláig. Nem járhatta tovább a magyar tájakat, a paraszti világot, nem találkozhatott vadász és halász barátaival. Elbeszéléseiben örökítette emg őket, a világot amelyben éltek. Egyszerű mondatai, az ízes magyar beszéd felidézése, a tiszta érzések megmutatása a mai irodalomban szokatlan, mégis gyönyörködtető. Olyan emberekt mutat be, akik a magyar falu, a magyar világ örök lakói maradnak, s bár az általa ábrázolt falu régen eltűnt, hangulatai, érzelmei a magyar múlt kincsestárába kerülnek.