Medve a szekéren

Az orosz irodalom klasszikusa nagyra értékelte a népköltészetet, a népmesét, a népdalt, s maga is írt meséket. Kötetünk Tolsztoj állatmeséinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartalmazza Áprily Lajos költőien szép fordításában. Több mint száz rövid, tiszta szerkezetű példázatban mondja el a nagy író bölcs gondolatait, megszólaltatva szinte minden ismerős állatot, nagyot és kicsit, ostobát és ravaszdit. Balogh Péter ihlette, nagyszerű rajzai elevenítik meg Tolsztoj meséinek tanulságos, szépre-igazra nevelő világát A nagy realista mesemondóként sem tagadja meg önmagát: mindvégig mértéktartó, logikus elbeszélő, színes állatfigurái - az ezopusi hagyományt követve - valójában népi alakok, észjárásuk s kalandjaik, erényeik és gyarlóságaik egyaránt a természetben élőemberről vallanak. A klasszikus hagyományt követi Tolsztoj abban is, hogy állatmeséi többnyire rövid példázatok: mély életismeretről tanúskodó megfogalmazásai egy-egy meglátásnak, igazságnak. A ,,kicsapongó" fantáziát visszautasítja, mégsem válik szárazzá, az érzékletesség mindig megóvja attól, hogy a ,,tanulságra" redukáljuk történeteit. Tanításának máig érvényes alaptétele az összetartozás, az egymásrautaltság: ,,tehet jót egy kisegér is", a hangya is segíthet a galambnak; alighanem ez a ,,humanizmus" Tolsztoj állatmeséinek egyik legrokonszenvesebb vonása. A népi hősök közvetlenül is megszólalnak; a gyűjtemény nagy része ,,valódi történet" egyszerű emberekről, főként muzsikokról, de a válogatást számos lírai darab, novellisztikus állattörténet is kiegészíti (A kismadár; Filipok; A talált gyermek; Mi történt Bulkával Pjatyigorszban). Tolsztoj a népköltészetből is sokat merített, némelyik népi ihletésű meséje, mint például a Lipunyuska vagy a Három medve a kötet legszebb darabjai közé tartozik. A könyv meséit már a nagycsoportos óvodások is élvezhetik.