Média nyilvánosság közvélemény

Kevés témakör iránt nőtt meg az utóbbi időben olyan látványosan az érdeklődés, mint a tömegkommunikáció, a nyilvánosság, a média világa iránt. Az igény nyomán ugrásszerűen bővült a felsőoktatási intézményekben a kommunikációs tárgyak oktatása. Az egyetemeken, főiskolákon számos tanszék, oktatócsoport jött létre, de nagy számban alakultak kereskedelmi alapon működő újságíró-iskolák, médiaismereteket nyújtó intézmények is. E felfutással a kommunikációs szakkönyvek megjelentetése kevéssé tartott lépést, nem is szólva a korszerű válogatásokról. A tervezett kötet összeállításával a kiadó arra tett kísérletet, hogy sztenderd szöveggyűjtemény, reader álljon rendelkezésre a tömegkommunikáció területéről, megfelelő szakirodalmi hátteret biztosítva az említett oktatási formák számára. Olyan válogatásra törekszünk, amely a hasonló (tömegkommunikáció-központú) válogatásoknál bizonyos értelemben szélesebb témakört fog át, s a közvetlen médiavonatkozásokon kívül a nyilvánosság és közvélemény bizonyos aspektusait is előtérbe állítja. A tömegkommunikáció-kutatásról szóló áttekintések általában az interdiszciplináris jellegre szoktak hivatkozni. A jelen válogatás ebből a szempontból erősebben fokuszált, és - a ma már szinte minden diszciplínát felölelő irodalomból - a szociológiai vonatkozást emeli ki. A kommunikáció szociológiai specifikumait, a társadalmi kommunikáció kérdéskörét állítja előtérbe. Ugyanakkor, ha futólagos leltárt készítenénk a kötetbe válogatott szerzők szakterületi hovatartozásáról, azt találnánk, hogy talán a felét sem érné el a szociológia kifejezett művelőinek aránya. Igen nagy számban fordulnak elő viszont más diszciplínák, főleg a politológia és a szociálpszichológia képviselői. a szerzők tekintetében vállalt diszciplináris heterogeneitástól azt is reméljük, hogy hozzájárul egy komplexebb szemléletmód kialakulásához. Az a specializálódás, ami a területen lezajlott, egyes témák, megközelítések szétválását, bizonyos értelemben izolálódását eredményezte. A különböző iskolák, áramlatok képviselői, de akár csak a különböző kommunikációs jelenségek, az egyes médiumok tanulmányozói esetenként olyan belterjes fogalmi készletet, vizsgálati apparátust alakítanak ki, amelynek keretei közt maradva könnyen elbeszélnek egymás mellett, nem véve tudomást az általuk tanulmányozott jelenségek, problémák közös vonásairól. A különböző megközelítések együttes megjelentetésével, esetenként a szerkesztésben is alkalmazott egymásra vonatkoztatásával az olvasó számára lehetőség nyílik, hogy személyesen is összefüggésbe hozza az egymásra olykor kevéssé reflektáló kutatási területeket.