Matto birodalma - Studer őrmester újabb esete + A lázgörbe - Studer.őrmester harmadszor (Saját képpel!)

Matto birodalma fülszöveg: Egy svájci pszichiátriai intézet igazgatóhelyettese Studer őrmestert kéreti hivatalosan az intézménybe, mert nyoma veszett az idős igazgatónak, akit később megtalálnak ugyan, de már holtan. Gyilkosság történt vagy baleset? Egyidejűleg megszökött az egyik ápolt is, aki újszülött gyermekének meggyilkolása miatt már börtönviselt. Studer a látszat és valóság számára idegen, kusza világába csöppen; minden bűnjelet, minden megfigyelést az ügyben potenciálisan érintettek érdekeinek megfelelően a legkülönbözőbb módon lehet értelmezni. Az őrmesternek meg kell tanulnia átlátni azokat a mechanizmusokat, amelyek szerint itt élnek és meghalnak az emberek. Egy irodalmi vénával megáldott páciens a ,,Matto" nevet adta a mindenütt jelenlevő őrületnek. Ám Matto nem marad absztrakt figura, hanem elvileg több konkrét alakban is a kereshető: esetleg az ambiciózus, ám amúgy szimpatikus igazgatóhelyettesben, vagy netán a kétségbeesett segédmunkásban, aki szegénységében megöli a saját gyerekét? S vajon mennyire tekinthető normálisnak egy szenilis igazgató, aki rosszul értelmezett lojalitásból tönkreteszi egy páciens életét? S hogy állunk a szervezett őrülettel, amely 1935-ben egyre konkrétabb testet ölt a szomszédos Németországban? Matto birodalmában Studer számos szeretnivaló és meggyőzően ábrázolt figurával találkozik, akik az uralkodó szociális viszonyok, a patriarchális hatalmi struktúrák vagy embertársaik érzéketlen kegyetlensége folytán zátonyra futottak, miáltal vagy megőrültek, vagy bűnözőkké váltak. A lázgörbe fülszöveg: A párizsi útjáról Bernbe hazatérő Studer őrmester egy új esettel szembesül: Egy testvérpár, két koros hölgy meghalt gázmérgezésben. Matthias atya, a hölgyek sógora Studernek még Párizsban elmondott egy furcsa történetet: A nyomok egy fiatal nő harminc évvel korábbi, s azóta is megoldatlanul maradt megmérgezéséig nyúlnak vissza. A két koros hölgy sorsa szoros kapcsolatban áll egy férfival, aki évekkel korábban Marokkóban mocsári lázban meghalt, s aki (ahogy most kiderül) szülőhazájára, egészen konkrétan Bern-kantonra hagyta olajmezőinek a felét. Studer álnéven Marokkóba utazik, ahol az Idegenlégió helyőrségében skandináv szaunaként ömlenek rá az élmények. Az egymásnak feszülő kultúrák színterén világos nappal is álmodik, néha azt is feledve, hogy meg kell oldania egy ügyet. Egyre inkább az a benyomása, hogy ördögi játékot űznek vele, amelynek a szabályai ismeretlenek előtte. A regény cselekménye a múlt század harmincas éveire egyáltalán nem jellemző módon áthág különböző határokat; a bűnügyi regény határait csakúgy, mint az ország- és mentalitáshatárokat, vagy éppen a valós és irracionális világ között húzódó határvonalat. Minden az állandóan változó átmeneti állapot zónájában történik. Ennek az anarchisztikusnak ható történetnek mindig van egy újabb és újabb oldala, egy-egy váratlan fordulata! Előre semmi sem biztos, még az sem, vajon Studer lefüleli-e végül a tettest, vagy mégsem.