Márkanevek: marketing és nyelvészet határán

Márkanevekkel lépten-nyomon találkozunk: az utcán sétálva, okostelefonunkon böngészve vagy éppen egy vendéglőben ülve. Habár a találkozások a márkák neveivel mindennaposak, sokunkban kérdések is megfogalmazódnak velük kapcsolatban - például a Balaton-felvidék egyik legendás éttermében ülve, egy ismert pincészet hideg vörösborát kortyolgatva. - Hogyan jönnek létre a márkanevek? - Milyen eszközökkel alkothatunk jó márkaneveket? - Mitől lesz egy márkanév jobb vagy rosszabb? - Hogyan ejtjük és írjuk helyesen - illetve helytelenül - a márkaneveket? - Hogyan függ össze a szlogen és a márkanév? - Vannak specifikus jellemzőik az egyes ágazatokban használt márkaneveknek? - Mi jellemzi a márkaneveket az egyes országokban? Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ jelen kötet, amely a márkaneveket interdiszciplinárisan vizsgálja: egyrészt a marketingszakember, másrészt a nyelvész szemszögéből; rámutatva azokra a kapcsolódási pontokra, amelyek a két diszciplína részben eltérő látásmódját összekötik egymással. A márkanevek ugyanis mind a marketingtudomány, mind a nyelvtudomány érdeklődésére számot tarthatnak. Ebből következik, hogy a márkák nevei vizsgálhatóak a marketing, illetve a nyelvtudomány eszköztárával: míg előbbi esetében azok hatékonysága fontos, utóbbi esetében a nyelvi rendszerbe való illeszkedés a releváns. A kötet 16 szerző 15 tanulmányát tartalmazza. A szerzők Magyarországon és külföldön oktató egyetemi tanárok és kutatók, akik a márkák neveivel egyrészt elméletben, kutatásaik során, másrészt gyakorlatban, munkájuk során foglalkoznak.