Mária Magdolna

Jézusnak az erkölcsi rendet megújító számos "mellbevágó" kijelentése között talán az a legmegdöbbentőbb, miszerint a megtért utcanők sok - a saját tökéletességük hitébe "belegőgösödött" - igazat meg fognak előzni a mennyek országában. Ami tökéletesen összecseng azzal a másikkal, hogy jobban örülnek a mennyek országában egy megtért bűnösnek, mint száz igaznak. Csak azért nem érzékeljük a kijelentések metsző élét, mert fülünk eltompult a megszokástól, vagy azt gondoljuk, hogy ezek is Jézus Keleties beszédmódjának sajátos stílusjegyei. Pedig nem azok. Szó szerint veendő, az életből merített és az evangélium tanúságával alátámasztott igazságok: ezt bizonyítja ezt a könyv, Anna Krane történelmi háttérrel ellátott, és az evangéliumi híradás szűkszavúságát történetté oldó kitűnő írása, Mária Magdolna életregénye. Elmondja, hogyan lesz az egykori "bűnös nő" Jézus megtérítettje, sőt a Mester állandó követője, aki - szemben az apostolok többségével! - még a kereszt alá is elkíséri. Majd pedig - húsvétvasárnap hajnalán - ő a feltámadás egyik első tanúja. A látszólag paradox történet megértésének kulcsszava a MEGTÉRÉS. A lélek vonzalmainak, értékrendjének és működésénak az a totális megváltozása - görög szóval metanoia -, ami az embert a bűn előtti állapotába helyezi vissza. Giovanni Papini olasz konvertita író, akit szintén megihletett Mária Magdolna páratlan szépségű története, így ír erről a "Storia dei Cristo" (Krisztus története) című világhírű könyvében: "A bűnös nő, aki alabástromedényével szótlanul belép Simon farizeus házába, immár nem bűnös. Látta, ismerte már e nap előtt is Jézust... Hallotta beszélni Őt. És immár nem a mindenki asszonya, a férfiak kénye-kedve szerint megvásárolható test. Hallotta Jézus hangját, és megértette szavait: a hangja megzavarta, a szavai megrázták. A mindenki asszonya megtanulta, hogy ez a szeret szebb a gyönyöröknél, hogy az a szegénység nagyobb kincs az arany talentumoknál. Amikor belép Simon házába, már nem a régi nő, akire vigyorogva mutogatnak az odavalósiak; már nem az, akit a farizeus ismer és megvet. A lelke ki van cserélve. Egész élete megváltozott. A teste immár szűz; a keze tiszta; ajkai nem ismerik többé a festék csípős ízét, szemei ellenben megtanultak sírni. És immár kész, hogy a Király ígérete szerint, beléphessen egy másik Országba." Erről a megtérésről szól ez a könyv. A megtérésről, ami a lélek jobbik felének forradalma a bűnbe süllyedt fél ellen. Az élet egyik legtitokzatosabb folyamata, a lélek mélyén zajló, egy sajátos pszichológiának engedelmeskedő erők közt folyó küzdelem eredménye. De tulajdonképpen nagyon is logikus folyamat. Csak egyszer kell igazán alaposan végiggondolni Jézus kijelentését - aminek első fele természettudományosan is alátámasztott igazság -, miszerint "ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak!"