Mane Nobiscum Domine - II. János Pál Pápa Mradj velünk, Urunk kezdetű apostoli levele az Eukarisztia évére

ELŐSZÓ "Maradj velünk, Urunk, mert esteledik" (vö. Lk 24,29). A föltámadás napjának estéjén az Emmausz felé tartó két tanítvány is ezzel a meghívással fordult a Zarándokhoz, aki csatlakozott hozzájuk az úton. Szomorú gondolatokkal telve nem is képzelték, hogy ez az ismeretlen éppen az ő Mesterük, de már föltámadottan. A szívükben mindenesetre valami "lángolást" (vö. 24,32) éreztek, miközben Ő beszélt hozzájuk és "magyarázta" az Írásokat. Az Ige világossága feloldotta szivük keménységét és "megnyitotta a szemüket" (vö. 24,31). A sötétedő estében és a lelküket betöltő sötétségben ez a Zarándok egy fénysugár volt, aki fölkeltette a reményüket és megnyitotta a lelküket, hogy a teljes világosságra vágyódjanak. "Maradj velünk" - kérlelték. És Ő engedett a kérésnek. Röviddel ezután Jézus eltűnt előlük, de a Mester "ott maradt" a kenyér színe alatt, melynek megtörésekor megnyílt a szemük. Vissza TARTALOM Bevezetés 3 A Zsinat és a Jubileum nyomában Krisztusra fordított tekintettel 7 Máriával együtt szemlélni Krisztus arcát 8 A Rózsafüzér évétől az Eucharisztia évéig 10 Az Eucharisztia a világosság misztériuma "Elmagyarázott nekik mindent" 11 "Fölismerték Őt a kenyértörésben" 13 "Én veletek vagyok minden nap..." 14 Ünnepelni, imádni, szemlélni 15 Az Eucharisztia a kommunió forrása és megjelenése "Maradjatok bennem és én tibennetek" 17 Egy kenyér, egy test 17 "Egy sízv és egy lélek" (ApCsel 4,32) 18 Az Úr napja 19 Az Eucharisztia a "misszió" kiindulópontja és programja "Még abban az órában útra keltek" 20 Hálaadás 21 A szolidaritás útja 22 A legkisebbek szolálata 23 Befejezés 25