Mákvirágok kertje

A legváltozatosabb típusokban és sokszínűen megelevenített ,,mákvirág"-figurák Krúdy regényeinek és elbeszéléseinek gyakori és fontos jelentést hordozó szereplői. Lecsúszott, lezüllött egzisztenciák, szélmalomharcot vívó kisnemesek, szánalomra méltó panoptikum-figurák, akiknek sem jelenük, sem jövőjük nincs: egyetlen kincsük egy sajátosan idealizált múlt. Az 1906-ban írt Andráscsik örököse még Mikszáthra emlékeztet. Anekdotás légkörében bontakozik ki a mesés örökségről, a rejtélyes és szépséges örökösnőről szóló történet. - Az 1913-as Mákvirágok kertje Krúdy érett írásművészetének példája, szinte csokorba köti az életből kikopott úri ,,mágvirágokat". A Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban ezúttal először kerül a magyar olvasók kezébe. 1921-ben jelent meg egy bécsi újság hasábjain, sajnos, a lap megszűnése miatt befejezetlen maradt. Hőse ennek is ,,mákvirág"-figura, akinek élete értelme a szinte mitizált erotika, ezért kell megvakulnia, s vakon is az élet különös, dekadens, pán-erotikus ,,teljességét" keresnie. A győztes ellenforradalom tobzódása idején Krúdy menekül a valóság elől: nyilván ez késztette a különös, helyenként szinte szürrealisztikus mű megírására, amely mint a polgári dekadencia jelentkezése, irodalomtörténeti szempontból is figyelemre méltó. Éppen ellentétes hangulatú az 1923-ban írt Rózsa Sándor-regény, melynek hőse azonos ugyan Móricz majd két évtizeddel későbbi betyárfejedelmével - mégis merőben más: Krúdy nem növeli Rózsát forradalmárrá, meghagyja öntudatlan, anarchista lázadónak, aki nemegyszer az alföldi szegénységgel is szembekerül... Az 1928-ban publikált Valakit elvisz az ördög leszámolás azokkal az illúziókkal, melyek a dzsentri újbóli megerősödésére, erkölcsi, anyagi, politikai felemelésére vonatkoztak. Ez az alig hozzáférhető öt kisregény - megannyi gyöngyszeme az elmúlt félévszázad magyar irodalmának - együtt Krúdy egész pályájának keresztmetszetét adja.