Makdír (DEDIKÁLT)

Ismertető: Simon Balázs verseire a mitikus, archetipikus motívumok igen nyomatékos előtérbe állítása a legjellemzőbb. Ókori keleti, görög, latin, keresztény mitologémák sokasága szövi át meg át költeményeit, olyannyira, hogy amikor a legprózaibb, legközönségesebb tárgyakról (pl. egy WC-tartály bójájáról) ír, akkor is az az olvasó érzése, hogy valamiféle titkos tan beavatottjává válik. E mitikus képzetekhez, asszociációkhoz illően, velük szerves összefüggésben nem az ember, kivált nem a költő válik a dolgok mércéjévé, hanem maga a sokértelmű, ám magát teljesen feltáró világ áll a középpontban. Szinte semmi szubjektivitás, vallomásosság, esetlegesség nem gyengíti a versbeszédet (A talp továbbcsusszan; A tartály bójája; A társak; Aposztrofe; Jézus harmadik utolsó szava; Mint Ixion; Tóbiás; Nimród, a halottkém stb.). A versek finoman kidolgozottak, a versmondatok szinte kivétel nélkül áttetszőek, világosak. Szervesen egymásra épültek a képek, a versek szövete arányosságot, rendezettséget sugall, és mégis titokzatosak, rejtélyesek a versegészek. Bizonyos, hogy a tárgyak, jelenségek, képek, metaforák önmaguknál többet jelentenek, hogy maguknál lényegesebbekre utalnak, de hogy mire, hogy milyen összefüggéseket világítanak meg, tárnak föl, az legfeljebb sejthető, ám kimondhatatlan marad. A mitológiákban kevéssé járatos olvasó úgy vélheti, műveltségbeli hiányosságai teszik opálossá - és csak számára - e verseket. Valójában nem erről van szó: Simon Balázs igazi mondandója a titok, a titokzatosság, a rejtély. Verseskötete távolról, a világok különbségén át valamiképp Rilkére emlékeztethet. - Főként az elmélyülésre hajló versolvasóknak ajánlandó. Könyvízelítő/Ismertető: "Belelapozás"