Májusvirág

Tombol az orkán, tajtékzik a tenger, a tarajos hullámokon, mint egy megriadt madár szárnya, ijesztőn vergődik egy halászbárka. Árboca eltörött, zászlója vihartépett, a néhány halászon már erőt vett a csüggedés. S a kormánykerék mellett az égzengés fülsiketítő robajában, dacolva a hullámok viharos csapásaival, rettenthetetlenül áll egy hatalmas alak: Retor, a megtestesült bosszú. Blasco Ibánez egy kis valenciai halásztelep életét írja le megrázó sorokban. A halásznép szokásait, lelkivilágát, a valenciai partvidék egzotikumát varázslatos színbe vonja. Ám a tengerben, mindannyiuk közös éltetőjében és megrontójában a szeszélyes démont, a vak bosszúvágyót személyesíti meg. Sorstragédiák színtere ez, nemzedékeken át tartó szakadatlan küzdelmeké. Falánk, alattomos ez a tenger, mégsem pusztán a dühöngő őselem. Vágyak, remények, illuziók megtestesítője, az egyszerű emberek szenvedéseinek, örömeinek, elfojtott életvágyódásának képletes kifejezője.