Magyarországi bányászmondák

Előszó A bányászok - mint minden speciális foglalkozási csoport, viszonylag kompakt közösség - sajátos hagyománykörrel rendelkeztek. A bányászközösségek meglehetősen zártak voltak, társadalmilag elkülönültek, körükben jellegzetes folklórjelenségek, hiedelmek, szokások alakultak ki. Orális hagyományaiknak fontos részét képezték a mondák Európa-szerte mindenütt. Helyesebb lenne összefoglalóan bányászepikáról vagy bányásznarratívumokról beszélni, mert prózai alkotásaik műfajilag nagyon vegyes képet mutatnak. A bányászok körében gyűjtött történeteket sok esetben nagyon nehéz a klasszikus műfaji csoportok szerint elrendezni, gyakran a mese, illetve a hiedelemmonda és a történeti monda határán állnak, e műfaji sokszínűségükről a későbbiekben részletesen esik majd szó. A bányászepika nemcsak műfajilag sokféle, összetett, hanem a történetek keletkezésében, hagyományozódásában, a szöveggé válás tekintetében, a folklorizálódás mértékében is nagy eltérések mutatkoznak. A több száz régi és újabb, nyomtatásban és kéziratban fennmaradt szöveg, amelyek alapján a tanulmány íródott és a példatár összeállítása történt, folklorisztikai szempontból igen különböző jellegű és minőségű, a szerzők meglehetősen ,,vegyes" anyag alapján dolgozhattak. A régi irodalomban a művek írói saját szavaikkal és stílusukban közöltek egy-egy történetet, ez még a 19. században, sőt, a 20. században publikáló kutatóknál is gyakran előfordult. Az újabb gyűjtéseknél is több esetben gyanítható a lejegyző ,,beavatkozása", a rögzített szöveg stilizálása. Megállapítható, hogy a mai folklorisztikai követelményeknek megfelelő, hitelesen, szó szerint lejegyzett szöveg csak kevés van mind a publikált, mind a kéziratos anyagban. Nagyon problematikus, hogy a bányászhagyományokat (különösen a történeti forrásokban olvashatókat) kezelhetjük-e folklóradatokként, mennyiben tükrözik azok egy bányászközösség orális tradícióját és mennyiben a lejegyző, a gyűjtő tudását, olvasmányait, fantáziáját. A tanulmány szerzői igyekeztek kiszűrni azokat a bányásztörténeteket, amelyeknek folklórgyökerei kizárhatóak, és egyértelműen a költői fantázia termékei.