Magyarország kígyói

Kedves Olvasóim! Ugye nem találják túlzottan elszomorítónak azt a tényt, hogy hazánkban alig több mint fél tucat kígyófaj "rémisztgeti" a lakosságot. Én bizony elkeserítőnek tartom ezt a hüllőszegénységet - hiszen százszor ennyit is el tudnék viselni! Hát még milyen sanyarúság az, hogy eme néhány "polgártársunkat" is legszívesebben száműznék innen, pedig az igazi honfoglalók ők voltak. Nálunknál ugyanis sokkal előbb hódították meg lankás dombjainkat, monoton mezőinket, cifra rétjeinket, ragacsos mocsarainkat és 'sziklakápolnáinkat'. Több tíz- vagy talán százezer éve csúsznak hangtalanul sokat változott környezetükben és tűnnek el egyre-másra ember által szétroncsolt élőhelyeikről. Valójában egy hatalmas "képtár" műalkotásai ők, ahol a mester az evolúció volt, a galéria pedig maga az őstermészet. Ízlésünk azonban egyoldalú és kiforratlan. A tollakkal ékesített madár vagy a szirmokkal kérkedő virág esztétikus - a pikkelymozaikos, láb nélküli kígyó fogyatékos csúfság.