Magyar vizeken

A kiadói vászon borító sarkai , szélei enyhén kopottak. ELŐSZÓ Részlet a kötetből: TAVASZI VIZEKEN A tél varázsa szertefoszlott... Új életet hirdet a márciusi szél, dús örömöket hord széjjel erdőn-mezőn és a vizek világában. Napsugárra vágyakozva kíváncsian bújik elő az avar közül a parányi fűszál. Évszázados faóriások, csenevész bokrok habzsolják a márciusi verőfényt. A tavasz serényen jár-kél s tesz-vesz fákon és réteken... Vizek vígan csörgedeznek, rügyek fakadnak, s a nagy, egyhangú szürkeségnek lassankint nyoma vész. Itt-ott már serdülő leveleket lenget a szél, színesednek a rétek, s a gyéren díszített ágakon egyre zajosabb élet lesz úrrá. A vizek szélén is gyarapodik már a nád. Karcsú nádszálak tekintgetnek körül a víz felett; nőnek, megnyúlnak s a nádas nemsokára már ezernyi madárnak lesz otthona, biztos menedéke. Mire a nádszál megerősödik, s mint sűrű nádrengeteg őrt állhat a part és a sík víz között, a vizek lakóinak birodalmában is nagy átalakulás megy végbe. Vándorlás indul meg a tavakban, folyókban, s a tavaszi vizeket felkereső halak nyomán mind gyakrabban hajlik a sás, zizzen a nád. E jelenségeket élénk figyelemmel kíséri a vizet járó ember. És amikor eljön a halfogás ideje, előkerülnek a különféle szerszámok és a hosszú téli pihenő után nagy reményekkel ismét megindul a híg vizén való horgászat, halászat.