Magyar úszók, műugrók, műúszók az olimpiai játékokon

Vaskos könyv... És ez nagy érték. Pedig mindannyian tudjuk, hogy egy-egy írásművet nem az minősít, hogy hány oldalas. Jelen esetben azonban a mennyiség és a minőség igencsak összefüggésben áll. Hézagpótló munkára vállalkozott két sporttudós: Hencsei Pál és Ivanics Tibor. Elmerültek az úszóműugró- műúszó sportban, hogy felszínre hozzák, kiemeljék azok legbecsesebb kincseit, dicsőségeit. Maradandóvá tették mindazt, amelyből valamennyien táplálkozunk, hibátlanul, precízen felvonultatták a példaképeket, az olimpiák legsikeresebb magyar versenyzőit, hogy soha ne feledhessük el teljesítményüket. Hajós Alfrédra természetesen mindenki emlékszik, hiszen ő volt az első. Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Czene Attila, Rózsa Norbert, Kovács Ágnes sikere is még bennünk él. De nem feledhetjük a többieket sem. Az adatgyűjtés nehézségeit csak az ismeri, aki már megpróbálkozott vele. Látszólag minden megvan, de csak külön-külön. Egységgé alakítani a megannyi fontos részletet az az igazi profizmus. Mert egyszer valakinek, valakiknek ezt el kell végezniük. Ettől kezdve már szinte kötelesség folytatni az építkezést. A két alapos szerző igazán tisztességes munkát végzett és ezzel kötelezte a sportágat. Folytatni kell az idén, jövőre, de ugyanúgy évtizedek múlva a munkájukat. Az úszók, a műugrók és a műúszók is tartoznak nekik. Az ő dolguk, hogy megnehezítsék a kötet folytatóinak tennivalóját. A következő száz esztendőben minimum meg kell duplázniuk az oldalszámot.