Magyar régészet az ezredfordulón

Két és fél év munkájának eredményét tartja kezében az Olvasó. A Magyar régészet 2000 munkacímmel megkezdett, majd a Magyar régészet az ezredfordulón címmel megjelenő kötet a szakma széles körű összefogása révén született, olyan - szándékunk szerint magas színvonalú -ismeretterjesztő műként, amely a lehetőségek szerint teljes körű összefoglalást nyújt az érdeklődők számára a mai magyar régészet fejlődésérol, emlékanyagáról, hátteréről, intézményeiről. A kötet munkálatait koordináló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Műemléki Főosztálya alig néhány éve született. A teljes létszámmal 1999 eleje óta működő főosztály megalakításának fő célja a tárcához frissen átkerült műemlékvédelem felügyelete, illetve az eddig csak a múzeumi struktúra részeként kezelt régészeti lelőhelyvédelem új hatósági és jogszabályi hátterének kidolgozása volt - olyan munka, amely már a kezdet kezdetén természetes módon igényelte a magyar régészet elméleti és gyakorlati problémáinak áttekintését. Ekkor, vagyis már a főosztály megalakulásakor felmerült e ,,kézikönyv" gondolata, amelyet valamennyi régész munkatárs egyetértéssel és lelkesedéssel fogadott: a felelős szerkesztő már az ötlet felvetésekor kész koncepciót, egyfajta tartalomjegyzéket tett le elénk, amely több-kevesebb változással ugyan, de a lényegét tekintve az eredeti formájában valósult meg. Célunk a magyar régészeti terepkutatások összefoglalása volt, előtérbe helyezve a régészeti örökségvédelem korszerű, modern gyakorlatának és eredményeinek bemutatását, megismertetését, különös hangsúlyt helyezve mindazon országos, vagy nemzetközi fontosságú eredményekre, amelyeket a magyar régészet adott a világnak. A könyv a kötet egészét gondozó három szerkesztőn túl további tíz fejezetszerkesztő és közel nyolcvan szerző együttes munkájának gyümölcse, amely a 2000 áprilisában megtartott első szerkesztőbizottsági ülés és a kézirat nyomdába kerülésének időpontja, 2002 novembere között eltelt idő alatt ,,érett meg". A magyarországi régészet történetében unikumnak számít a mű, hiszen a több kötetesre tervezett A magyar régészet kézikönyve című sorozatból csak a gyakorlati régészetről szóló kézikönyv és Vértes László paleolit-kötete jelent meg, és még a nagy sikerű, egyetemi előkészítő anyagként is ajánlott és használt Hereditas-sorozat sem fogta át ilyen teljességgel hazai régészetünk emlékanyagát.