Magyar esztétika

Létezik magyar esztétika? Természetesen: nem. Az esztétika az emberiség általános tudománya, a bölcselet szerves része. Mindazonáltal a fogalomkört sajátos, magyar nézőpontból vizsgálom. Ugyanis nemzeti kultúránk nemcsak egy a sok közül, hanem kezdettől mindmáig: Világmérték. Ha a honfoglaláskori magyar tarsolylemezeket szemléljük, a komparatisztikus összehasonlításból kitűnik, hogy a kelta, avar tárgyakkal együtt mérlegelve, - azonos értékre bukkanunk. Ugyanígy, ha a legújabb teljesítményeket pásztázzuk, - Bartók zenéje, Medgyessy szobrai, Egry festményei, Ady költeményei az egész emberiségnek szóló üzeneteket tartalmaznak: Világszínvonalon. Ez az egyik tényező, hogy egyedi, magyar szépségről beszélhessünk. Pontatlan az a gyakorlat, miszerint a külföldi kiadványokból hiányoznak a magyar példák. Az jogos, hogy Homérosz, Shakespeare, Michelangelo, Goethe, Bach művei sokszor szerepelnek, de alig-alig találkozunk Vörösmarty, Arany János, Petőfi, Paál László remekműveinek említésével, pedig az Ő művészetük egyenrangú Shelley, Puskin, Courbet értékeivel. Írásom arra törekszik, hogy minden hevített túlzástól mentesen, de az álszerénységet és a kisnemzeti szemérmességet mellőzve pontosan mutasson rá a magyar kultúra lezárult ezredévének világminőségére. Már Péterfy Jenő, Pauler Ákos, Brandenstein Béla gondolatai is termékenyítően hatottak a magyar esztétikai közgondolkodásra, de az eszmények és értékek tisztázásában komoly szerepet vállaltak a költők, - Arany János, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és József Attila. Természetesen mások is, - mégis az Ő széptani elemzéseik kiemelkedőek. A gyarapítók közé tartozik Sík Sándor, Füst Milán és Lukács György , - az csak üdvös, hogy eltérő szellemi gyökérzetből sarjadt szépségeszményük lombozata.