Lesotho Aranya

A világ mindig is forrongott. Ember, embernek nem tűri kincseit. Soha nem is tűrte. Hiába azonban az arany, hiába a gyémánt, a megannyi ezüst, vagy akár a nikkel. S hiába az olaj. A víztől nagyobb kincset még nem alkotott az anyatermészet. Afrika azonban nem az a kontinens, ahol egy csöppnyi ország olajként használhatná az arany árával is megbíró kincsét. Ilyen csöppnyi ország Lesotho, melyet hideg kígyóként fon körül az óriási Dél-afrikai Köztársaság. Nyomorban élő népe tűrte egy ideig akár gazdagságot is hozható ,,olajuk" filléres elrablását, de 1998-ban zavargások robbantak ki a választási csalások nyomán, hisz a nép egy olyan kormányt szeretett volna a nemzet élén látni, mely védi az aprócska alkotmányos monarchia, s vele együtt nyomorúságban lakói érdekeit. A szomszéd azonban nem tűrhette, hogy veszélybe került az olcsó víz megszerzése, s az azt biztosító gátrendszer épsége, működése. Intervenciós haderőként, karöltve a botswanai hadsereggel, bevonult az országba, s megszállta Maserut, a fővárost. Mandela csapatai azonban felkészületlenek voltak, nem beszélve arról, hogy az ellenzék szakadár erői nagyobb ellenállást jelentettek, mintsem arra számítottak volna. III. Letsie királyt ugyan kiszabadították alkalmi rabságából, s visszaültették a trónra, de mint mindennek az életben, s különösen a fekete kontinensen, Lesothóban is meg volt az ára. Mivel Mandela titkosszolgálata, s az egykori keletnémet államban képzett tábornokai csődöt mondtak, képtelenek voltak felmérni a civil lakosság kezébe került fegyverek számát, a szakadár erők méreteit, s mindezen által a várható ellenállás nagyságát. Az ország hosszú hónapokra kormányozhatatlanná vált, s anarchia lett úrrá a monarchiában. Mindennaposak voltak a zavargások, a fosztogatások, míg az intervenciós hadseregek jobb híján szinte rommá lőtték a fővárost, ezzel egyetemben Lesotho több városát. A hadművelet végül kizárólag a Mandela-barát kormány hatalmának fenntartására, s a KATSE gátrendszer megóvására, egyben az olcsó víz további biztosítására szorítkozott. Ezekben a vészterhes időkben ismerjük meg Mohapi Salebonét, s kicsiny családját. Betekintést nyerhetünk a zavargások sújtotta Maseru mindennapjaiba, s hogy hogyan próbál életben maradni, s hogyan próbálja családját életben tartani az egykor még vízépítő mérnök, kit pusztán hazafias kijelentései sodortak az amúgy sem túlságosan magas életszínvonalat biztosító Lesotho perifériájára...