Lépésről Lépésre

ELŐSZÓ Tisztelt Olvasó! Egy különleges füzetet tart a kezében, annak ellenére, hogy az előjelek nem túl sok újdonsággal kecsegtetnek. Megint egy keresztény tanúságtétel az emberi szenvedésről, ami szörnyű - különösen, ha gyermekről, fiatalemberről van szó - és majd a végén ott a megállapítás, hogy mindez a javára vált, így teljesedett ki az embersége, megtalálta élete értelmét, ajándéknak tekinti az egészet stb. "Az ilyennel tele a padlás!" - hangzik a lelkileg fáradt válasz. Valóban ez a füzet elsődlegesen az emberi szenvedésről szól, a gyógyító üzem okozta egyéni kínokról, gyötrelmekről vagy éppen egy semmitmondónak tűnő kedves szó üdítő, erőt adó mivoltáról. A nagyon tömör és ugyanakkor roppant képszerű mondatok, idézetek bemutatják a család, a rokonság kulcsszereplőit, egy-egy beteget, vagy éppen hitoktatót. Ami viszont igazán érdekes benne az a "főhős" hitének kibontakozása, ahogy a boldog, színes gyermekkorból kinőve, a betegséggel párhuzamosan érett felnőtté válik. A szövegből úgy tűnik, hogy ez a hit egy szemérmes, tépelődő, még megnyugvásra váró hit, de az irodalmi idézetek választása megvilágítja a mélységeket. A saját vers a szöveg végén méltó az idézetekhez és úgy teljesíti be az írást, hogy távlatokat ad, utat és célt mutat nemcsak magának, hanem nekünk, olvasóinak is. A történet - évekkel ezelőtt - már megjelent nyomtatásban, de azok a példányok valahogy nem kerültek be a köztudatba. Talán most ez a füzet több sikert ér el.