Le Corbusier 1887-1965 - Az építészet líraisága a gépkorszakban

"Az építészet a fényben összegyűjtött tömegek mesteri, korrekt és fenséges játéka." Le Corbusier Kevés olyan építész akad, mint Le Corbusier, aki egy személyben testesítette meg az ipari korszak reményeit és kiábrándultságát; olyan sem sok, aki annyiszor megbotránkoztatta vagy megsértette volna kortársait. "...Le Corbusier neve az Unité d'habitationt és a ronchamp-i kápolnát juttatta az emberek eszébe, valamint csípősen szellemes megjegyzéseit, amelyekből sosem fogyott ki, viszont azok az idő előrehaladtával egyre melankolikusabbá váltak. Ám ha megkíséreljük megidézni húszas évekbeli személyiségét, egy sokféle terméket előállító ember áll előttünk. Festő - bár szerinte "a hivatásos festők megtagadták őt" - , kritikus, esszéista, szerkesztő és belsőépítész. A nyilvánosság előtt megmutatkozó sokoldalú személyisége a folyamatos megújulás eredménye... ... Vajon szavakba önthető-e Le Corbusier "üzenete", egy olyan ember munkásságának lényege, akit egész életén át prófétai szenvedély hevített? Öröksége kétségtelenül számos különböző hatás szintézise, nincs benne nevéhez fűződő "eszköztár" vagy olyan formakészlet, mely lehetővé tenné tervei hiteles megvalósítását. Az eszme "áttétele" az épületbe, az elemektől a épülettípuson át a térképzésig, egymástól teljesen különböző komponenseket feltételez. Le Corbusier a legbonyolultabb projektek során felvetődött problémák megoldása által szerzett tapasztalatokat. Ráadásul gyakorlatában egyfajta manierizmus is tetten érhető: saját terveit használja fel újra, módosítva, ahogy Michelangelo is tette korai reneszánsz motívumaival."