Laudes

"Nem tudom, ez a lány honnan jött. Pontosan. Annyira nem idevalósi. Lehet, hogy rosszul olvasom, fennakadok már az első vers utolsó során. "hogy vannak odaát". Hogy erről akar írni. Nekem ez nagyon bejön. Nem tudom, arra gondol-e, hogy az odaát létezőkre kérdez rá, vagy az állapotukra, kedvesen. Ismerem ennek a lénynek az írásait egy ideje, itt-ott olvastam, néha szerkesztettem is. De ismeretlen számomra az a költő, aki itt sorról sorra bontakozik ki. És ez jó. Azonnal izgalomba jövök, mint a jó versektől mindig. Ha szárnyakat helyeznek zsebembe... A kereszténység nála nem kultúrkör. Ez fontos. Nem metaforikusan használja az ismert történeteket és neveket, hanem az élete részesévé teszi. Szárnyakat tesz zsebünkbe. Erről szólnak a versek. Hogy bűnös és szent, mint mindannyian. Tele van a kötet váratlan sorokkal, amiket szívesen idéznék hosszan, de föladom, kiemelni valamiket az egészből felelősség, ez a karcsú kis kötet önmagában és részleteiben is jól működik. Mint szárnyak a zsebünkben. Nem nagyon jutnak eszembe párhuzamos mesterek és kortársak. És ez megint jó. Nagyon. Ezt várjuk egy jó kötettől. Szeretünk várakozni. Főleg, ha eljön, amire vagy akire várunk. Én mindig bízom benne. Most éppen érkezik... Csepcsányi Éva verseskötete. Vegyük hát kezünkbe, szárnyakat zsebünkbe! (Jász Attila - Csendes Toll)"