Lapp sámánok énekes hagyománya

A szerző a finnugor zenét kutató munkája során az északi finn Lappföldön, Nunnanen faluban réntenyésztő lapp gazdáktól és pásztorlegényektől közel 300 jojkát (népdalt) gyűjtött magnetofonnal. Énekmondói közül hárman 140 olyan dallamot dúdoltak el, amelyek dús és rendszert mutató ornamentikájukkal eddig ismeretlen, régi énekes-kultúráról tanúskodnak. A kutatás kiderítette, hogy ez az éneklési mód sámánhagyomány, amely teljesen különbözik az európai éneklés módjától. A sámán dünnyögő éneklése a természet különleges hangjainak utánzásával a bennük lakozó szellemekhez akar szólni. Ez a dobbal kísért, tánccal egybekötött éneklési mód az idők folyamán folklorizálódott. A hajdani vallásos szövegek a 17. századi evangélikus hittérítés üldöző és büntető tevékenysége miatt elhallgattak, és az eltelt három évszázad alatt el is felejtődtek. A mai lappok az istenek és szellemek nevei helyett jojkáikban ismerősök, híres réngazdák vagy lányok, asszonyok nevét említik, és a régi sámánok módján sok értelmetlen szótag közé rejtve jellemzik őket. A szerző e kétnyelvű művében a jojkák funkcióját elemzi, és az ornamentális, dünnyögő sámánéneklés különleges zenei eszköztárát kottaképpel ábrázolja. Ez a monográfia az európai zene őstörténeti kutatásában régen hiányzó tanulmány, mert a lapp sámánéneklés módjának megfejtésével együtt az ó-európai ember zenekultúráját varázsolja elénk.