Krisztus vagy Barabás? - Első kiadás

Előszó Részlet a könyvből: A zsarnok és a költő A zsarnok: Nem igy képzeltelek barátom. Azt hittem, szőke fürtök verik homlokodat és fejedet vadrózsakoszoru disziti. Palástot vártam és a kezedbe valami hangszert. És hogy versben mondasz jónapot. A költő: Nem szoktam muzsikálni. Nyáron kopaszra nyiratom a fejem, mert igy egészségesebb. A rimeléstől mostanában elszoktam; egy nagyobb, tudományos művön dolgozom, sokat vagyok a laboratóriumban is a fénytörésnek uj törvényeit keresem éppen. Innen van, hogy szemüveget hordok. De hagyjuk ezt. Hivattál, itt vagyok, mit kivánsz? Kérlek, röviden szólj, mert sok a dolgom. A zsarnok: Most már nem is tudom, mit mondjak s elmondjam-e egyáltalán, miért hivattalak. Lásd, én borokkal és gyümölcsökkel vártalak és a mellékszobában szép nők hevernek illatos szőnyegen - mert verseidből ugy láttam, ezeket épp ugy szereted, mint én. Igaz, hogy te mindezeken kivül még a szabadságot is szereted - amit én is szeretek, de mig én a szabadságot csak a magam személyére értem és élvezem és keresem, addig te ennek a szónak, ha jól értettem, valami elvont, eszmei, általános értelmet adsz. Éppen ezért akartam találkozni veled, négyszemközt.