Kriminalisztikatörténeti tanulmányok

A magyar kriminalisztika története tele van fehér foltokkal, féligazságokkal és tévedésekkel. A második világháború előtti kriminalisztikai szakirodalom talán az időbeli közelség miatt tudományos igénnyel nem igazán foglalkozott korábbi konkrét bűnügyekkel, az akkori kriminalisták pedig érthető okokból nem, vagy keveset írtak saját magukról. A háború után pedig ideológiai alapon tagadták eredményeiket, mellőzték személyüket. Így nem csak a korabeli konkrét bűnügyek valódi történéseiről és azok kinyomozásáról, majd az azt követő bírósági eljárásról tudunk megdöbbentően keveset, de sajnos az ügyeken dolgozó korabeli nyomozók, ügyészek és bírák alakja is a múlt homályába vész. Ibolya Tibor címzetes egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kriminalisztika oktatója (nem mellékesen fővárosi főügyész) különböző szakfolyóiratokban már megjelent, illetve ebben a kötetben először publikált tanulmányaiban tudományos igényességgel, a laikus olvasó számára is érthető módon, hazai és külföldi levéltári kutatásai és egyéb források alapján dolgozott fel több régi híres magyar bűnügyet. Olvashatunk a kötetben a tetoválások kriminalisztikatörténeti jelentőségéről éppúgy, mint hírhedt bűnözőkről, de olyan szakemberekről is, akik a maguk idején elméleti és gyakorlati munkásságukkal sokat tettek a magyar kriminalisztika ügyéért.